A film három, a rendező által elkülönített részből áll, amelyek mind gengsztertörténetek, ugyanakkor ezek az epizódok millió apró szállal kötődnek egymáshoz, s így válik az alkotás keretes filmmé. A végén voltaképpen ugyanahhoz a jelenethez térünk vissza, ahol az egész elkezdődött, de közben Tarantino fantasztikus ügyességgel játszik az idő- és történeti síkokkal. A kitűnő szerkesztés eredményeként újszerű és izgalmas, ahogy a történet közepéről indulunk, a végén ide is térünk vissza, míg a sztori elejével valahol a film közepén ismerkedünk meg. Ami a karaktereket illeti, adott két idősödő, szabad szájú, tökös, szimpatikus gengszter, Vincent (John Travolta) és Jules (Samuel L. Jackson), akik igyekeznek főnöküknek visszaszerezni egy aktatáskát. Ehhez persze meg kell ölniük pár embert, de ez az egyszerű bérgyilkosokkal gyakran megesik. Jules a rá célzott golyókat csodával határos módon elkerüli, s ezt jelnek tekintvén úgy dönt, felhagy eddigi életével. Társának viszont el kell vinnie szórakozni a gengszterfőnök feleségét... Van egy boxoló, Butch (Bruce Willis), aki a hírhedt marffiafőnök, Marselleus Wallace (Ving Rhames) átvágását tervezi. Hogy-hogy nem, odáig fajul a történet, hogy végül már inkább a megmentésére készül, mint a lelövésére... Nem utolsó sorban, pedig, van egy piti rabló-párosunk is (Tim Roth és Amanda Plummer), akik éppen egy étterem kirablására készülnek. Ám ott reggelizik Vincent és Jules... Tarantino filmje anno felkavarta a filmes világot, Hollywood poshadó állóvizét, az erőszakot ironikusan ábrázolta, a krimi műfajból paródiát kovácsolt. Talán a legjobbkor tér most vissza, hogy újra ötvözze a művésziességet a tömegfilmek világával.